Tanulási célok: Miért dolgoznak a gyerekek gyakran szorgalmasan, mégsem azt tanulják meg, amit valójában szeretnénk?

Branka Rezan cikkének magyar fordítása

Péntek dél van. Véget ért a matematikaóra. A gyerekek összepakolják a holmijukat, már megkezdődnek az első beszélgetések, és érezhetően mindenki várja a hétvégét.

Az óra lezárásaként felteszel egy egyszerű kérdést:

„Mit tanultatok ma?”

Az egyik gyermek a feladatlapra mutat. Egy másik megnevezi a tankönyv oldalszámát. Egy harmadik ezt mondja:

„Matematikát.”

Egy rövid pillanatra felmerül benned a kérdés, hogy a gyerekek valóban azt viszik-e magukkal erről az óráról, amit át akartál adni nekik.

Sok pedagógus ismeri ezt a helyzetet. A gyerekek elfoglaltak voltak. Számoltak, írtak, aláhúztak, beszélgettek, feladatokat oldottak meg. Kívülről nézve minden jól ment. Mégis megmarad néha az az érzés, hogy különbség van aközött, amit tanítottunk, és aközött, amit a gyerekek ténylegesen megtanultak.

Éppen ezért érdemes közelebbről megvizsgálni a tanulási célokat.

Nem azért, mert kötelező elemei az óralátogatásoknak. Nem azért, hogy egy újabb mondat függjön a falon. És nem is azért, hogy újabb ponttal bővítsük az amúgy is hosszú feladatlistánkat.

A tanulási cél azt írja le, hogy a tanulók egy tanóra vagy egy tanulási szakasz után mit tudjanak, mit értsenek meg, vagy mit legyenek képesek önállóan elvégezni. A figyelmet tehát nem az elvégzett feladatra irányítja, hanem arra, amit a feladat segítségével meg kell tanulniuk.

A tanulási cél mindenekelőtt egyfajta iránytű. Segít a gyerekeknek megérteni, merre tartanak, mire kell figyelniük, és miből ismerhetik fel, hogy fejlődnek.

Olvass tovább, és megtudhatod, miért fordul elő, hogy a gyerekek szorgalmas munka ellenére sem azt tanulják meg, amit terveztünk, valamint hogyan változtathatják meg a tanulást az érthető tanulási célok, a világos sikerkritériumok és a látható fejlődés.

A gyerekeknek nem elsősorban motivációra van szükségük, hanem tájékozódási pontra

Ha kirándulni mennénk a gyerekekkel, valószínűleg senkinek sem jutna eszébe egyszerűen elindulni, és ezt mondani:

„Bízzatok bennem! Majd csak megérkezünk valahová.”

A gyerekek tudni szeretnék, hová tartanak. Szeretnék érteni, miért éri meg végigmenni az úton, és miből ismerhetik fel, hogy közelebb kerültek a céljukhoz.

A tanulásban sincs ez másképp.

Éppen ezért jelenik meg az oktatáskutatásban újra és újra egy, a tanulási célokhoz szorosan kapcsolódó fogalom: a Teacher Clarity, vagyis a tanári egyértelműség.

Ez azt jelenti, hogy a pedagógus világosan megmutatja:

• mit kell megtanulni,
• miért fontos ez,
• és miből lehet felismerni a sikeres teljesítést.

John Hattie a tanári egyértelműséget a sikeres tanítás egyik leghatékonyabb jellemzőjeként említi. A gyerekek eredményesebben tanulnak, ha értik, mi a tanulásuk célja.

Nem az a lényeg, hogy a tanulási cél szépen legyen megfogalmazva. Sokkal fontosabb, hogy a tanulók valóban értsék, mire törekednek.

Ez a különbség elsőre kicsinek tűnhet, a gyakorlatban azonban rendkívül nagy jelentősége van.

A legnagyobb tévedés a tanulási célokkal kapcsolatban

Sok pedagógus elsősorban a tervezés kötelező részeként találkozik a tanulási célokkal.

A tanulási célt megfogalmazzuk, felírjuk, és az óra elején ismertetjük. Úgy tűnik, ezzel teljesítettük is a feladatot.

Pedig gyakran éppen itt kezdődik a félreértés.

A felírt tanulási cél még nem jelenti azt, hogy a gyerekek meg is értették.

Ha a táblán ez áll:

Információkat tudok kinyerni ismeretterjesztő szövegekből.

a felnőttek azonnal értik, mit jelent. Sok gyermek számára azonban ez a mondat elvont marad.

Egészen másképpen hangzik így:

El tudok olvasni egy szöveget, és meg tudom keresni benne a legfontosabb információkat.

Ekkor hirtelen kialakul egy kép a gyermek fejében. El tudja képzelni, mit kell tennie. Tudja, mire kell figyelnie. A tanulás kézzelfoghatóbbá válik.

Douglas Fisher és Nancy Frey, akik részletesen foglalkoztak a tanári egyértelműséggel, éppen ezt a lépést tartják meghatározónak.

A tanulási célok nem akkor fejtik ki a hatásukat, amikor láthatóvá válnak, hanem akkor, amikor a tanulók megértik őket.

Talán ez az egyik legfontosabb gondolat:

A gyerekeknek nem elolvasniuk kell tudniuk a tanulási célokat, hanem megérteniük.

Talán túl sokat beszélünk a feladatokról, és túl keveset a tanulásról

Sok gyermek egy tanóra után meglepően pontosan el tudja mondani, hogy mit csinált.

Tudja, melyik oldalt dolgozta fel.
Emlékszik a munkafüzet feladataira.
Fel tudja idézni az elvégzett kísérletet.

A következő kérdésre azonban már nehezebben válaszol:

„Mit tudsz most jobban, mint korábban?”

Éppen itt válik láthatóvá a tevékenység és a tanulás közötti különbség.

A tevékenység látható.
A tanulás láthatatlan.

Egy feladat nem tanulási cél.
Egy feladatlap nem tanulási cél.
Egy tankönyvi oldal nem tanulási cél.

Mindezek csupán utak.

A tanulási cél mutatja az irányt.

Talán te is ismered azt az érzést, amikor kreatív és változatos órát terveztél. A gyerekek aktívan dolgoznak, jó a hangulat, és minden működni látszik.

Mégis ott marad a kérdés:

Mit kellett volna a gyerekeknek ezen az órán valójában megtanulniuk?

A tanulási célok segítenek abban, hogy újra és újra visszatérjünk ehhez a kérdéshez.

A jó tanulási célok a tanulás különböző szintjeit írják le

Talán már összehasonlítottál két tanulási célt, és észrevetted, hogy egészen eltérő gondolkodási folyamatokat igényelnek.

Az egyik gyermeknek fel kell sorolnia a Naprendszer bolygóit.

Egy másiknak azt kell megítélnie, milyen hatással van az éghajlatváltozás a különböző élőhelyekre.

Mindkettő tanulási cél. Mégis egészen más szinten helyezkednek el.

Ebben segít Bloom taxonómiája.

Benjamin Bloom oktatáskutató azt vizsgálta, milyen gondolkodási formákat kellene az iskolának fejlesztenie. Taxonómiáját később továbbfejlesztették, és ma a tanítás tervezésének egyik legismertebb modellje.

Arra emlékeztet bennünket, hogy a tanulás sokkal több, mint az ismeretek bemagolása.

Néha az a cél, hogy a gyerekek vissza tudjanak adni információkat.

Máskor azt szeretnénk, hogy:

• megmagyarázzanak valamit,
• alkalmazzák a tudásukat,
• elemezzenek,
• értékeljenek,
• vagy valami újat hozzanak létre.

A hat szint leegyszerűsítve a következő:

Emlékezés: Vissza tudom idézni az ismereteket.

Megértés: Saját szavaimmal el tudom magyarázni.

Alkalmazás: Új helyzetben is fel tudom használni a tudásomat.

Elemzés: Fel tudom ismerni és össze tudom hasonlítani az összefüggéseket.

Értékelés: Indokolt véleményt tudok alkotni.

Alkotás: Valami sajátot tudok létrehozni.

Bloom arra emlékeztet bennünket, hogy a tanulás nem ér véget az ismeretek megszerzésénél.

Az iskolának abban kell segítenie a gyermekeket, hogy:

• gondolkodjanak,
• összefüggéseket ismerjenek fel,
• döntéseket hozzanak,
• és saját ötleteket dolgozzanak ki.

Talán éppen ez az iskola egyik legfontosabb feladata.

A sikerkritériumok láthatóvá teszik a tanulást

Még egy jól megfogalmazott tanulási cél is csak a kérdés egyik felére ad választ.

Megmutatja a gyerekeknek, mit kell megtanulniuk.

Azt azonban még nem mondja meg, miből ismerhetik fel, hogy jó úton járnak.

Éppen ezért olyan fontosak a sikerkritériumok.

Shirley Clarke oktatáskutató a sikerkritériumokat a tanítás és a tanulási eredmény közötti hídként írja le.

Segítségükkel az elvont tanulási célokat konkrét lépésekre lehet lefordítani.

Vegyük a következő példát.

Tanulási cél:

Izgalmas történetet tudok írni.

A gyerekek már tudják, hová szeretnének eljutni. De továbbra sem világos, mire kell figyelniük.

A sikerkritériumok egyértelművé teszik ezt:

• A történetemnek van eleje, közepe és befejezése.
• A szereplőknek vannak érzéseik vagy gondolataik.
• A cselekmény érthető.
• Az olvasó jól tudja követni a történetet.

Így hirtelen láthatóvá válik, mit jelent a minőség.

A gyerekek ellenőrizni tudják a saját munkájukat, és felismerhetik, melyek lehetnek a következő lépések.

A gyerekek hatékonyabban tanulnak, ha látják a fejlődésüket

Talán te is ismersz olyan gyerekeket, akik gyakran ezt mondják:

„Én ezt nem tudom.”

Sokszor nem a képesség hiányzik, hanem a fejlődés láthatósága.

A gyerekek gyakran egymás után következő feladatok sorozataként élik meg a tanulást. Ritkán látják, milyen messzire jutottak már el.

Ezért hangsúlyozzák újra és újra olyan kutatók, mint John Hattie, Dylan Wiliam vagy Shirley Clarke a visszajelzések és a látható fejlődés fontosságát.

Amikor a gyermek felismeri, hogy ma már sikerül neki valami, ami néhány héttel korábban még nehéz volt, megváltozik benne valami.

Megtapasztalja, hogy a tanulás fejlődést jelent.

Felismeri, hogy az erőfeszítésének hatása van.

Éppen itt alakul ki az önhatékonyság érzése.

És gyakran éppen itt születik meg a motiváció is.

Kapcsolódás az önirányított tanuláshoz

Napjainkban sok iskolában beszélünk önállóságról, felelősségvállalásról és önirányított tanulásról.

Ezek fontos célok.

Néha azonban már akkor elvárjuk az önirányítást, amikor még nincs meg a megfelelő tájékozódási pont.

Egy gyermek nehezen tudja irányítani a saját tanulását, ha nem tudja, mit kell megtanulnia.

Nem tud felelősséget vállalni a tanulási folyamatáért, ha nem látja, miből ismerhető fel a siker.

És nehezen tudja megtervezni a következő lépést, ha nem világos a cél.

Ezért az önirányított tanulás nem a szabadsággal kezdődik.

Az önirányított tanulás az egyértelműséggel kezdődik.

Mit jelent ez konkrétan a tanításban?

Talán kevesebb változtatásra van szükség, mint gyakran gondoljuk.

Lehetséges, hogy már az is sokat segít, ha gyakrabban teszünk fel ilyen kérdéseket:

• Mi az, aminek ma az óra végére jobban kell mennie, mint tegnap?
• Miből fogjuk felismerni, hogy fejlődtünk?
• Hogyan magyaráznád el saját szavaiddal a tanulási célt?
• Mit tudsz ma, ami a múlt héten még nehézséget okozott?

Az ilyen kérdések megváltoztatják a figyelem irányát.

Hirtelen már nem a feladat kerül a középpontba, hanem maga a tanulás.

Az is sokat segíthet, ha a tanulási célokat közösen értelmezzük a gyerekekkel.

Ahelyett, hogy egyszerűen felolvasnánk a célt, kérdezhetjük:

„Mit jelent valójában ez a cél?”

„Hogyan magyaráznánk el egy másik gyermeknek?”

„Miből vennénk észre, hogy elértük?”

Gyakran éppen ezekben a beszélgetésekben születnek meg a legértékesebb tanulási pillanatok.

A tanulási céltól a tanulási beszélgetésig

Egy tanulási cél csak akkor válik igazán hatékonnyá, ha a gyerekek értik:

• mit kell megtanulniuk,
• hol tartanak jelenleg,
• és mi lehet számukra a következő hasznos lépés.

Ebben segítenek a jó tanulási beszélgetések.

A figyelmet az elvégzett feladatokról a tényleges tanulásra irányítják.

Emellett abban is segítenek, hogy a pedagógus pontosabban értelmezze a viselkedést, és célzottabban támogassa a gyermekeket.

A "Methodikzentrum" szemlélete

Amikor motivációról beszélünk, gyakran izgalmasabb módszereket, kreatívabb tananyagokat vagy változatosabb tevékenységeket keresünk.

Néha azonban a megoldás egészen máshol található.

Sok motivációs probléma valójában tájékozódási probléma.

A gyerekek aktívabban dolgoznak, ha tudják, mire törekednek.

Nagyobb felelősséget vállalnak, ha felismerik a saját fejlődésüket.

És nagyobb önbizalmat alakítanak ki, ha megtapasztalják, hogy a tanulás nem véletlenszerű, hanem látható lépésekből álló folyamat.

 

Talán ezért ritkábban kellene azt kérdeznünk:

„Melyik feladatot végezzük el ma?”

 

És gyakrabban ezt:

„Mi az, aminek ma az óra végére jobban kell mennie, mint tegnap?”

 

A gyerekek nem azért tanulnak motiváltabban, mert többet dolgoznak.

Azért tanulnak motiváltabban, mert értik, mire törekednek.

És néha egyetlen, valóban megértett tanulási cél többet változtat, mint tíz további feladatlap.

Reflexiós kérdések pedagógusoknak

• El tudnák magyarázni a tanulóim saját szavaikkal a tanulási célt?
• Tudják, miért fontos ez a tanulás?
• Tudják, miből lehet felismerni a sikeres teljesítést?
• Az óra során többet beszélek a feladatokról vagy magáról a tanulásról?
• Észre tudják venni a gyerekek a saját fejlődésüket?

Néha nincs szükség új tanítási megközelítésre, további módszerre vagy még egy feladatlapra.

Néha elegendő egy világos iránytű.

Mert aki tudja, hová tart, sokkal tudatosabban tudja alakítani az útját.

Források

Anderson, L. W. – Krathwohl, D. R. (2001): A Taxonomy for Learning, Teaching, and Assessing: A Revision of Bloom’s Taxonomy of Educational Objectives. Longman.

Bloom, B. S. (1956): Taxonomy of Educational Objectives: The Classification of Educational Goals. David McKay Company.

Clarke, S. (2014): Outstanding Formative Assessment: Culture and Practice. Hodder Education.

Fisher, D. – Frey, N. – Hattie, J. (2016): Visible Learning for Literacy. Corwin.

Hattie, J. (2023): Visible Learning: The Sequel. Routledge.

 

Wiliam, D. (2018): Creating the Schools Our Children Need. Learning Sciences International.