Az OTTHON íze, az OTTHON illata, az OTTHON melege!
Micsoda régimódi szöveg!
De mégis fontosnak tartom, hogy beszéljünk róla, most 2020-ban.
A legtöbb kisgyerek 18-20 hónapos korától bölcsibe, majd oviba és iskolába jár. Többségük reggel 7-8 órától 16-17 óráig, azaz 8-10 órát vannak intézményi közegben. Az intézmények megpróbálják lehetőségeikhez mérten foglalkoztatni, fejleszteni a lurkókat.
Egyre szebb, modernebb épületekben vannak, jó praktikus bútorokkal és érdekes játékokkal felszerelve. Sokszor 2-3 nevelővel 1-2 gondozónővel, de mégiscsak 25-30 fős létszámú csoportokban. Néha korosztályos-néha vegyes csoportokban. De az alapzaj az ennyi gyerek mellett eléggé igénybe veszi mindenkinek az idegrendszerét.
Pedig az idegrendszer fejlődéséhez nem erre az ingerre lenne szüksége a kisgyereknek!
Képzeljük magunkat a gyerek helyzetébe, ha a szülőknek kellene 25-30 fővel egy 50m2 -es helységben eltölteni 8-10 órát. Bár talán nem lenne akkora az alapzaj, mint az óvódában, de ennyi idő után biztosan szüksége van mindenkinek a saját nyugalmára. Az Otthonára!
A gyereknek is szüksége van a saját játékaira, ágyára, holmijaira, az otthon íllatára, a nyugalmára.
NE VIDD MÁSHOVA bölcsi-ovi után, vidd HAZA!
Szüksége van még APÁRA, ANYÁRA (CSALÁDRA)hogy velük beszéljen, velük játszon és közben feldogozza az egész napját. Nincs arra szüksége, hogy játszóházba menjetek, hogy gyerekes barátokhoz menjetek! Különösen nincs szüksége arra, hogy a szülöi közös -odafigyelős játék és beszélgetés helyett a szülő valaki mással telefonáljon, vagy barátokkal beszélgessen és közben félig játszon a gyerekkel.
Mit gondol a gyerek:
Másra figyel, nem vagyok már fontos? Egész nap nem láttam, mit csinált? Miért nem volt velem? Amit rajzoltam betette a táskájába, picit azért rápillantot, látta hogy már tudok kutyát rajzolni? Lehet , hogy nem is vette észre! Még mindig telefonál,-oh! Abbahagyta, talán most kiveszi a táskából és megnézi és elmondhatom, hogy amig rajzoltam, csak rá gondoltam. De nem veszi elő, mert most Pistike anyukájával beszél és az óvónéni is ott áll. Milyen jó lenne, ha rám nézne és velem beszélne! Velem játszana a finom szagu szobámban. – Sikítok! Hozzávágom a macit, akkor idenéz! Nem, akkor most hozzávágom a babát, az autót, kiborítom a játékokat, rángatom, ordítok, csapkodok, sikítok - sírok.
Aztán a mama is ordít, hogy ne ordítsak, mert ő most beszélget, de nem tudom abbahagyni, mert nem akarom, hogy mással beszélgessen, azt akarom, hogy velem legyen. Dühös vagyok, szétdobálom a ruhámat és sírok ordítva. Most megfogta a karom, szorit picit és ordít, hogy rossz vagyok és én őt így fogadom. DE RÁM NÉZ, -ORDÍT, DE CSAK NEKEM- V É G R E!
Fontos, hogy egy hosszú nap után az időt, amit a gyerekeddel töltesz VELE TÖLTSD!
A zürzavaros, hangos nap után, nyugalmat, biztonságot árasztó OTTHON várja a gyereket. Szeressétek az otthonotokat. Strukturált napirendje legyen, amiben szokások, és a család hagyományait éli át a gyermek. Hétközben kevés és hétvégén több programon vegyetek részt.
A gyereknek szüksége van biztonságra.
Biztonságot ad számára a szülein kívűl az otthona, a visszatérő napi rendszerességgel ismétlődő cselekmények, a rituálék, hagyományok, szokások és a szabályok.
Kedves anyuka, apuka gondolj vissza, neked mit jelentett, mit jelent az otthon?
Lehet, hogy régimódi, de nagyon szerencsés vagyok, mert nekem boldogságot, szeretetet, biztonságot és sok örömöt jelentett és még ma is ezt jelenti. Ezt kaptam a szüleim házában és remélem, hogy a gyerekeimnek mi is ilyen otthont teremtettünk, hogy ők is meg tudják teremteni ugyanezt a gyerekeik számára. Tedd te is ezt. Fontos a gyermeki boldogsághoz.